Tanácsok sportoló gyerekes szülőknek

Kategória

Dátum

Tanácsaim tapasztalat alapúak. Még annak ellenére is, hogy még nincs gyerekem. 5 év edzőség, továbbképzés és rengeteg tapasztalat.

Meccs előtti felkészítés:
A játékosok, akik otthon megértésre és hallgató fülekre találnak, jobban teljesítenek, mint azon társaik, akiket otthon nem hallgatnak meg szüleik és nem érdeklődnek a sportélet iránt.

A legtöbb sport nagy százalékban fejben dől el.

Szülőként a legjobb, amit tehetsz, hogy mentálisan felkészíted a gyereked a meccsek előtt.

Mivel mindannyian más milyenek vagyunk ezért vigyázz, hogyan próbálod felkészíteni a meccs előtt a gyermeked, nehogy rossz hatást érj el. Kerüld a meccs előtti stressz fokozását olyasfajta hatalmas jótanácsokkal, mint „menni fog, ne izgulj”, „te jobb vagy, mint az ellenfeled” stb.

A legjobb módszer a támogatás és az őszinte és nyitott meghallgatás. Ne tanácsokkal próbáld bombázni, hanem hallgasd meg, hagyd, hogy megnyíljon és őszintén elmondja a gondolatait. Érezze, hogy a hely ahonnan jön, egy stabil szilárd alapot nyújt, nem pedig frusztrálja. Légy a barátja, ne az edzője.

Büntetés:
Amivel sokszor találkozom edzőként, az a tanulás miatti edzéstől, meccstől való eltiltás. Amit pedig erről gondolok, hogy elég kevés az a gyerek, aki az edzés tényleges idejét tanulással töltené, amikor otthon ül a szobafogságban. Az edzés boldogság hormonokat szabadít fel és a testi fáradság ellenére jobban mehet utána a tanulás.

Úgy gondolom, hogy az sokkal nagyobb büntetés, ha edzés után kell tanulnia, valamint akár edzés előtt is.  Ezzel a felelősség tudata is rengeteget fejlődik és jobb lesz az időbeosztási képessége is, mivel tuti nem szeretne még egyszer így járni, hiszen edzés után a legkellemesebb dolog a lazulás.

Fáj a hasam, nem megyek edzésre szindróma:
Egy szülőnek éreznie kell, hogy mi a határ a tényleges betegség és a színlelt betegség között.

Amikor eljön a pillanat, hogy „Anya nem tudok edzésre menni, mert fáj a hasam/fejem, nem érzem jól magam”, legtöbb esetben csak egy kifogás arra, hogy ne menjen edzeni.

Ezt jelként kell kezelni és kideríteni, hogy ennek mi az oka. Itt ismét képbe jön az őszinte hallgatás, átérzés fontossága. Derítsd ki, hogy miért nem szeretne edzésre menni.

Lehet, komolyabb oka van, pl.: piszkálják a csapattársai, vagy az edzője, emiatt nem érzi jól magát. Legtöbb esetben viszont, csak szimpla lustaságról van szó, mivel vannak olyan napok, amikor nehezebb kilépni a komfortzónából.

Itt jön képbe a szülő egyik legfontosabb feladata, hogy felelősségteljes emberré nevelje a gyerekét.

Szerintem, ha nem lázas, nincsenek komolyabb szemmel látható problémái (hányás, hasmenés) akkor el kell vinni az edzésre, még ha az fáj és rosszul is esik neki. Meg kell próbálnia ezt minden szülőnek, aki ezzel találkozik.

Menj oda edzés után az edzőjéhez, tudakold meg hogyan teljesített, kérdezz rá milyen volt a hangulata. Ezután kérdezd meg őt, hogyan vélekedik az adott tréningről, élvezte-e stb. Ha a válasza kielégítő és élvezte, akkor tudod, hogy egy szimpla megjátszás volt az egész. Viszont, ha nem érezte jól magát, akkor utána kell járni a dolgoknak.

Ha elkezd egy sportot, akkor elkötelezi magát valami iránt és már mások felé is kötelességet vállal. Számít rá az edzője, aki komoly energiát fordít a tudása átadására és a játékos eredményessé tételére. Ha csapatsportot kezd el, akkor a csapattársai felé is elkötelezi magát, akik szintén számítanak rá az edzéseken és a mérkőzéseken. Ha az első adandó nehézségnél feladja nem alakul ki benne a felelősségvállalás és a kitartás.

Támogasd az otthoni extra gyakorlást:
Úgy gondolom, hogy az edzések egy kicsit olyanok, mint az iskolapadban ülés. Amit ott tanulnak az csak a leadott lecke. A leadott lecke, akkor fog igazán tudássá alakulni, ha utána önszorgalomból gyakorolják azt a sportolók.

Minél több helyesen kivitelezett ismétlést csinálnak meg belőle, annál stabilabban sajátítják el az adott mozgássorozatot. Ezt az ideg-izom ingerület áttevődés fejlesztésével érik el.

Hatalmas fejlődésbéli különbség van azok között a játékosok között, akik a szabadidőjükben gyakorolják az adott sportág bizonyos elemeit, mint akik ezt nem teszik meg.

Ez egy egyszerű képlet, minél több a befektetett idő, annál nagyobb a siker valószínűsége.

Mi van akkor, ha nem tud fizikálisan gyakorolni?
Egy érdekes tanulmány kimutatta, hogy az ideg-izom ingerület áttevődés úgy is fejleszthető, ha gondolatban hajtjuk végre a mozgássorozatot.

Te, mint szülő, ezt tudod támogatni? Hát persze, de még mennyire!

Ha biztosítod a szükséges tárgyi feltételeket, vagy ha segítesz neki a gyakorlásban. Esetleg számonkéréssel, persze ezzel óvatosan, nehogy kötelezőnek érezze!

Peti

Hasonló Cikkek

Nyújtás fontossága

Edzés letudva megcsináltad az előre betervezett adagot, még a hasra is jutott időd/energiád és már...